2011

Hiányzol


Reszkető kezeim takarják

arcom, és vágyakozó pillantásokat

vetek, hogy teremjen végre

csodát általad.

Dermedt ingerek rohangáló

darabjai szurkálnak,

s csepp nyugodalmat

sem hagy hiányod.

Nem is szólhatsz hozzám.

Hagyják, hogy kínba fagyva

emésszen fel a rettegés,

mely a nélküled eltöltendő

évek értéktelen mocorgásában

realizálódik…

2011.10.16.

Beletörődés

Szembe köpöm magam,

s a csorgó gyűlölet

csak úgy marja szánalomra

méltó vágyaim.

Olyan ember lettem,

aki nem képes nyugodt

megelégedéssel szemlélni

életét. Bár sokkal rosszabb

sorsom is lehetne, nekem

soha semmi nem lesz elég jó,

amihez valaha is közöm volt…

2011.09.30.

J

Most csak várok. Rád.

Minden egyes szívverésem

egész testem rázza szét,

s Te talán nem is sejted

mennyire szenvedek.

2011.09.29.

Így várom...

Addig tudtam megálmodni

a rozoga deszkák között

megbúvó csodákat - melyek

behálózták sajátomnak

gondolt identitás parány

elemeit - amíg fel nem

fogtam tökéletlen létünk

önámító törekvését.

Nincs értelme felébredni,

ha egy illúzió képes

a boldogságnak érzetét

beléd vájni; s felesleges 

küzdeni, ha képtelen vagy

lüktető felismerésed

szorongó ölelésében

álomra hajtani fejed.

Lázadozó sejtjeim egyre

kevésbé ostromolják szívem,

s mellkasom őrjítő nyomása

is frusztrációvá szelídült;

így várom reszketve, csendesen,

megfásult mosollyal homályos

arcomon, hogy a kihömpölygő

vörös lét nemlétbe temessen.

2011.09.14.

Úgy képzelem...

Úgy képzelem, ha most

éppen nem lélegezne

tovább, és kivetülne

az élet által aposztrofált

halál – valamiféle alakba

ötvöződve –, akkor az

éppen úgy bámulna

rám értetlenül, mint

a tükörben megbúvó

alak, mely dermedt

nyugalom színlelésével

igyekszik elhitetni:

én akartam, hogy így

legyen…

2011.09.06.

Nem nyújtottam ki a kezem

Ámulatba ejtő makacssággal

rágcsálom a múlt minden egyes

pillanatának rágós falatkáit,

s émelygő pillantásokkal 

vetem meg boldognak tűnő

mozzanataitok álszent moraját.

Úgy merülök alá, hogy a múlton

merengtem; a jövőt reméltem,

s a jelen felett, mi mind közül

a legparányibb, s hol a boldogság

egyáltalán megteremni képes, 

elsiklott minden figyelem.

Nem nyújtottam ki a kezem…

2011.09.05.

Vágyakozás

Képtelen vagyok szavakká

konvertálni zsibbadt agyam

kínzó fájdalmát, de még

lehetetlenebb megfogalmazni

azt a marcangoló vágyakozást,

mely tested ölelésének

végtelen nyugalma által

materializálódna, 

s békés együtt lélegzéssé

csillapodna szívverésünk

ritmusát követve…

2011.04.14.

Egy senki...

Egy összezavarodott nincstelen

senki bujdokol bőröm alatt,

s szemeimen keresztül hányja

a világra gyermeteg fájdalmát.

Egyetlen őszinte álmom sikerült

megvalósítanom csupán,

s azt is elherdálom önelégült

büszkeségem miatt…

Álmodj meg magadnak!

Döfd belém lüktető vágyaid

magjait, s hagyd, hogy kivirágozzék

lelkem. Általad. Melletted. Érted.

2011.02.28.

Nincs menekvés...

Nincs menekvés, magamra találok

s utolsó leheletemig fojtogatom

vacogó szívemet. Csak várok,

míg megbocsátod életem.

Hogy várhatnám el tőled, hogy

könyörülj meg szerencsétlen

kifacsart lelkemnek, ha magam

sem vagyok képes feloldozni magam.

Hozzászoktam a fájdalomhoz, de

a terhet, hogy neked fáj, képtelen

vagyok elviselni…

2011.02.28.