Halálod után
Koporsódnál állok, nézem gyönyörű arcod,
nem tudom elfogadni, hogy véget ért harcod.
Nem megyek sehová, Te akármeddig váratsz,
itt maradok melletted, amíg fel nem támadsz.
Őrzöm nyugalmad, amíg visszatérsz hozzám,
siess vissza, kérlek, mert az idom fogytán.
De ha az élet nem ad esélyt, és a sötétség lesz hazád,
az életnek nem adok több esélyt, és én megyek el hozzád.
Koporsódnál térdelek nézem hófehér arcod,
elszakadtál innen, te már letépted a láncod.
Félhomály mindenütt, csak a Telihold világít,
nyugalmat árasztasz, nekem már semmi nem számít.
Az életnek nem adok esélyt, elindulok hozzád,
már nem tudom, hogy amit látok álom vagy valóság.
Érzem, hogy az emlékeimből nem tudok megélni,
csak egy jár a fejemben, téged újra átölelni.
Sötétségbe borul minden, már nem tudom, hol vagyok,
nem érdekel semmi más, mindent hátrahagyok.
Elszakadok a földtől, kezed felém tartod,
újra látom arcod és újra hallom hangod…
2005.11.15
